És a nap hátralépett. A levelek maguktól elaludtak, és az
ősz felébredt. – Szigeti Németh György – Díszletek között (RP története)
György Németh, Pharmacist, Writer, Visual Artist, Founder of Szingy Gallery Budapest and Szingy Books, Author of the Szigetingy Philosophy | Németh György gyógyszerész, író, vizuális művész, a Szingy Galéria Budapest és a Szingy Könyvek alapítója, a Szigetingy Filozófia szerzője
2019. november 15., péntek
2019. november 10., vasárnap
Művész
Nem beszél sokat, de a legintelligensebb beszélgetéseket
vezeti. Ő egy gondolkodó. Stílusa van a kávéjának, a könyveinek és a zenéjének.
Ő maga a stílus. Valami mély dolog van a szemében. Ezért mindenki rá néz. Szép
lelke van. Hatalma van és nem fél, hogy más legyen. Ő a művész. - Szigeti
Németh György – Kövek és tollpihék (RP története)
2019. november 9., szombat
Mit mondhatok?
Péter átölelte Hajnit és halkan vigasztalni kezdte. Soha
sincs tökéletes válasz ebben a rendetlen, emberi világban. A tökéletesség az
emberiség határain túl van. Mégis ez az igazi varázslat. A boldogság minden
ragyogó pillanatában benne van az a méregcsepp, hogy a fájdalom ismét eljön.
Mit mondhatok? Légy őszinte azokkal, akiket szeretsz, bátran mutasd meg nekik a
fájdalmaidat. A szenvedés mindig benne van a pakliban ugyanúgy az emberhez
tartozik, akár a lélegzés. -Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (RP
története)
2019. november 5., kedd
Metrózás
Péter a metró első kocsijába szállt be, talán csak
megszokásból. Lehuppant a legelső ülésre. Húsz perc metrózás. Ajándék időt
kapott, ettől gondtalannak érezte magát. Ezt az időt saját magával töltheti.
Közben eszébe jutottak a munkába menős reggelek. Autóval járt, de mostanában
nem szeretett vezetni. Utálta a forgalmat az útfelújítások nélkül is
állandósuló dugókkal, a pöfögő autóbuszokkal és az egymás kipufogógázában
fuldokló autókkal. A szirénázó rendőr- és mentőautók éles hangjaival. Az örök
késésben lévő kedvetlen, ingerült emberekkel. A parkolóhely keresgélés utáni
rosszkedvű megérkezésekkel. Egy csőd az egész város. De hagyjuk. Most metrózom.
Mikor is metróztam utoljára? Évekkel ezelőtt. Igen. Péter régebben tudta, hogy
melyik állomáson melyik metró kocsiba érdemes beszállni, hogy kiszálláskor a
mozgólépcső a lehető legközelebb legyen. De pár év óta nem érdekelte az
ilyesmi. Igaz utazni is kevesebbet utazott. A cégautósok magabiztos kasztjába tartozott,
tömegközlekedéssel ritkán élt. Ugyanakkor a tömegközlekedés közbeni
megfigyelései, agytornái elégedettséggel töltötték el. A nőket nézte. Nem
bármiféle kaland szempontjából, azokat nem a tömegközlekedés szintjén intézte.
Csak többet akart tudni a nőkről. Nézte a fiatalabb lányok bizonytalan
állezserségét, a harmincasok minden az enyém vagy minden az enyém lesz
magabiztosságába öltöztetett határozottságát. A problémás és kevéssé problémás
nők közötti jól tapintható különbségeket. A betegnek látszó nők sértettségét és
az egészségesek kivagyiságát. -Szigeti Németh György – Különféle dallamok (RP
története)
2019. november 2., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



